Név: Lucie Dyel
Kor: 23
FC: Phoebe Tonkin
Csapatban
Személyiség:  Inkább az emberekkel van, mint egyedül. Az apokalipszis meglepte, de szülei mindenre felkészítették, mivel nagyon aggódtak érte: már tinéndzser korában kiválóan megvédte magát, apja katona volt, így kissé a fegyverekhez is ért. Persze ez teljesen véletlen, és még mindig hálát szokott adni az Égnek, mert ily' kegyes volt hozzá s sors. Így a túlélés neki már jobban megy, szabadidejében - avagy ritkán - próbál segíteni a kétségbeesett embereknek, akik azt sem tudják, mi történik. Kedves teremtés, de az apokalipszis megedzsette, így már nem olyan sebezhető, mint volt. Az a tipikus szívós lány, akit jelenleg csak a túlélés érdekel. Ez a cél lebeg a szeme előtt, és segít, ahol tud. Ha kell, ki megy zombikat lövöldözni a túlélés érdekében. Amúgy pedig kedves, és barátságos, de parancsokat is szeret osztogatni.
Kinézet: Haja sötétbarna, szeme zöld - esetleg zöldesbarnás -, és kifejező. Arca inkább kerek. Nem az a csontsovány alkatú, de nem is a súlyos: pont jó a teste, és ő meg van elégedve magával, pár ezzel most éppen nem foglalkozik. Ruhája néhol szakadt, és koszos: de ezzel jár. Lát ilyeneket, hisz most nem lehet csak úgy kimenni a boltba megvenni az új csili-vili rucikat. Az van, és kész - Ő ezt elgogadja, és büszkén hordja azokat a ruhákat, melyek tudatják a többi emberrel: ő egy bátor, és erős nő, akinek nem kell segítség a túléléshez. Kihúzza magát, tekintélyt parancsoló az egész teste. Hangja dallamos, ám képes erőteljessé, és szigorúvá változtatni. Nevetése csilingelő, gyermekkora óta ilyen.
Múlt: Apja éppen kenyeret vett, mikor meglátta a gyönyörű Marget-et. Rögtön érezte, hogy ő az igazi, és bár kemény volt, a nő mégis meglágyította kőszívét. A randizgatásból komoly kapcsolat lett, és még házasság előtt úton volt a kis Lucie. A párt meglepte leendő gyermekük érkezése, de megtartották. Bájos kislány volt, sötétbarna haját mindig lófarokban hordta. John katona-szeretete miatt rögtön tanítani kezdte kislányát -egy fiú híján- a fegyverekről, és egyéb dolgokról. Az anyja szeretettel nevelte, ám az apa szigorú volt.